tegnap este anyám meglátja, mit olvasok éppen: Csernai Zoltán Tollaskígyó utolsó visszatérése c. könyvét. anyám aszondja: "Nem túl jó az a könyv, olvasd inkább ezt!" ezzel elém tesz egy kisalakú, lilás-rózsaszínes borítójú könyvecskét: Ördögöd van! mondom neki: "jó, jó, de én sci-fit olvasnék!" "Ez csak egy mese, de nagyon jó!"
gyanakodva veszem kézbe, meglehetős bizalmatlansággal kezdem az első lapokat...
mivel én mindig olvasok, ha utazom, vagy este az ágyamban, vagy napközben, ha cigiszünetet tartok; s mivel a jó könyvek tényleg olvastatják magukat; most délutánra már a kétharmada kész a mesének. és álmélkodva állapítom meg, hogy ez a bizonyos szerző, Christopher Moore vagy egy álnév, vagy természetes tanítványa egyik nagy kedvenc kortárs ponyva-szerzőmnek, Terry Pratchett-nek! akinek a könyveire anyámat pl. tüzes vasakkal sem lehetne rávenni, hogy elolvassa....!
pedig...
szóval, kedves látogató! olvass Terry Pratchett-et, első sorban is Korongvilág-regényeit; valamint, ha szembejön veled az Ulpius-ház könyvecskéje, vedd rá magad, és olvasd ezt a remek cselekményszövésű mesét!
(annak, aki többet akar tudni, más megközelítés is érdekli, itt egy magyar méltatás róla:
http://olvasonaplo.freeblog.hu/archives/2007/01/02/Christopher_Moore_Ordogod_van/ )
