czyi

kedves látogatók!

hamarosan újabb jellegű tartalommal kezdem újra blogomat. a súlytalanabb videók számát lecsökkentem, viszont több írásos, kritikai hangvételű anyagot teszek fel. remélem sokan felkerestek majd és olvasgatjátok a dolgaimat!

a kreatív elméket elragadta ez az őrület is. míg komoly vagy komolynak látszani szándékozó tudósjelöltjeink egy része azt bizonygatja, hogy a magyar semmiképpen nem lehet a finn nyelvi rokona, mert egyenesen a suméroktól meg a a japánoktól származunk, nyelvileg legalább is, addig néhány fiatalember "bebizonyítja" az élő nyelvi finn (sőt, svéd!) rokonságot!

a bizonyítékok:

...szóval. van ez a kies honunkban egészen újkeletű őrület: a panaszkórus. (ld. még: http://www.complaintschoir.org ) nem magyar találmány, eredetileg egy finn házaspár gondolta el és valósította meg angliában, majd otthon, helsinkiben is. azóta az őrület elterjedt számos országban, így most már nálunk is. a magyar panaszkórus működését itt http://panaszkorus.nolblog.hu kisérhetjük figyelemmel, de őszintén megvallva sokkal kevésbé érdekesek, mint ez a specifikus finn kórus a szép nevű POIKKILAAKSO városából. egy általános iskola diákjaiból áll, akik természetesen nem az országot érintő általános felnőtt-panaszokból, hanem a gyermekeket érintő sérelmekből, panaszokból állították össze a panaszdal szövegét. és ezek a gyermekek nagyon komolyan veszik a panaszkodást. node lássuk a videót:

Misztrált! Mert ők igazán nagyon jók!!! (Ha valaki nem ismerné a zenekart, hátha most kedvet kap hozzá(juk))!

és olyan japán virtus szerint múlatják az időt...

a már idézett sorozatból való... és egyszerűen brilliáns!

köszönet a kreten.hu-nak érte! mindenesetre ezek a japánok TELJESEN hülyék!

és akkor itt van egy kis friss(ebb) és európanizált verzió belőle, csini csajokkal :-D

(valamint egy kis bónuszpontként, ha már idáig kibírtad: Pacman)

ehhez a video cucchozz csak egy dolgot tudok hozzáfűzni: magyar gyártású magyar tévéműsorokat a magyar adókra!!!

ezt elnézve nem is bánom, hogy gyakorlatilag nem nézek tévét... másrészt sajnálom, hogy ilyen remek szórakozási, röhögési lehetőségtől ütöm el magam.

szóval most nem tudom, sírjak-e vagy nevessek... valószínüleg egyszerre fogom mind a kettőt tenni.

tegnap este anyám meglátja, mit olvasok éppen: Csernai Zoltán Tollaskígyó utolsó visszatérése c. könyvét. anyám aszondja: "Nem túl jó az a könyv, olvasd inkább ezt!" ezzel elém tesz egy kisalakú, lilás-rózsaszínes borítójú könyvecskét: Ördögöd van! mondom neki: "jó, jó, de én sci-fit olvasnék!" "Ez csak egy mese, de nagyon jó!"

gyanakodva veszem kézbe, meglehetős bizalmatlansággal kezdem az első lapokat...

 mivel én mindig olvasok, ha utazom, vagy este az ágyamban, vagy napközben, ha cigiszünetet tartok; s mivel a jó könyvek tényleg olvastatják magukat; most délutánra már a kétharmada kész a mesének. és álmélkodva állapítom meg, hogy ez a bizonyos szerző, Christopher Moore vagy egy álnév, vagy természetes tanítványa egyik nagy kedvenc kortárs ponyva-szerzőmnek, Terry Pratchett-nek! akinek a könyveire anyámat pl. tüzes vasakkal sem lehetne rávenni, hogy elolvassa....!

pedig...

szóval, kedves látogató! olvass Terry Pratchett-et, első sorban is Korongvilág-regényeit; valamint, ha szembejön veled az Ulpius-ház könyvecskéje, vedd rá magad, és olvasd ezt a remek cselekményszövésű mesét!

(annak, aki többet akar tudni, más megközelítés is érdekli, itt egy magyar méltatás róla:

http://olvasonaplo.freeblog.hu/archives/2007/01/02/Christopher_Moore_Ordogod_van/ )

nem saját válogatás, de nagyon tanulságos összeállítás(ok); főként mindkét video első jelenetére hívom fel figyelmeteket!

a japán karatemester igen veszélyes ellenfél...

árnyés ha már japán, akkor a legismertebb, egyben igencsak zseniális pingpongot is elevenítsük fel:

amikor elszabadulnak az indulatok... (és amikor visszapörgetjük az eseményeket...)

csobbanós:

itt van rá a döntő bizonyíték!